MHGT Archívum

Kezdőlap

Kezdőlap


1. Bemutatkozás

Az MHGT Archívum oldal tartalma, használata

Köszöntjük Kedves Olvasóinkat a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság (rövidítve: MHGT) Archívumában!

Oldalunk nem hagyományos web-archívum, tehát nem az MHGT weboldalának elavult híreit, bejegyzéseit tartalmazza, hanem

valóságos Internetes kézikönyvtár és levéltár, melynek célja, hogy a Társaság saját kiadványait és jelentősebb okiratait (levéltári anyagát) közzé tegyük,
valamint hogy minél teljesebb linkgyűjteményt állítsunk össze, a családtörténeti, címertani és egyéb történeti segédtudományi témákkal foglalkozó Kutatók részére!

Weboldalunk tehát öt fő részből (menüpontból) áll:

  • Levéltár
    mely az MHGT működésével, történetével kapcsolatos, egyedi okiratokat tartalmazza,
  • Könyvtár
    mely az MHGT által kiadott könyveket tartalmazza;
    valamint olyan kiadványokat is, melyeknek keletkezése vagy kiadása, szorosan kapcsolódik Társaságunkhoz,
  • Címertan
    mely a hazai és külföldi (online elérhető) címertani (heraldikai) szakirodalom és digitalizált források linkgyűjteménye (témák és lelőhelyek szerint csoportosítva),
  • Családtan
    mely a hazai és külföldi (online elérhető) családtörténeti (genealógiai) szakirodalom és digitalizált források linkgyűjteménye (témák és lelőhelyek szerint csoportosítva),
  • Segédtudományok
    mely a további történeti segédtudományok linkgyűjteménye (a heraldika és genealógia kivételével, melyek az előbbi, külön menüpontokba kerülnek).

Az egyes aloldalakon belül, a források és linkek, témák és lelőhelyek szerint vannak fejezetekbe csoportosítva. Az egyes fejezetek között, az oldal felső részén lévő tartalomjegyzék, valamint a jobboldalt lévő navigációs sáv segítségével lehet gyorsan navigálni.

A teljes weboldal szöveges tartalmában való keresést, a (jelen) Kezdőlapon lévő Keresés menüpont teszi lehetővé. (Lásd lentebb!)
FIGYELEM! A keresési funkció korlátozott: az csak az oldalon megjelenő szövegre vonatkozik. A hivatkozott weboldalak, digitalizált források teljes szövegében való keresés, ezzel a keresővel nem lehetséges!

Az oldalon belül, egyes források, forrás-csoportok jellemzését, valamint fontos idézeteket, ilyen kiemeléssel (baloldali fekete szegéllyel és dőlt betűkkel) látunk el.
Az egyedi jelenségekre, érdekességekre, kutatást segítő tippekre, ilyen fekete szövegdobozokban térünk ki.

Aki szeretné a weboldalt kinyomtatni, annak javasoljuk, hogy a böngésző (CTRL+P billentyűkombinációra megnyíló) nyomtatási párbeszédpaneljében, a Háttérgrafika kapcsolót (checkbox-ot) ne pipálja be; ekkor az oldal teljesen fehér háttérrel kinyomtatható (ami kevésbé pazarolja a festéket és jobban látható nyomatot tesz lehetővé). Az Átméretezés funkcióval nagyobbra lehet venni a nyomtatási betűméretet, ha szükséges!

Az MHGT aktuális tevékenységével kapcsolatban, Társaságunk weboldalán tájékozódhatnak. Ugyanitt található meg a jelen portált is üzemeltető Webes Munkacsoport oldala, valamint a Társaság online felületeire vonatkozó, közös Impresszum is.

Kérjük szépen Kedves Olvasóinkat, hogy ha olyan linkjük vagy digitalizált forrásuk van, amellyel hozzá tudnának járulni Archívumunk gyarapításához, legyenek kedvesek e-mailben megírni/elküldeni számunkra!

A javaslatokat az MHGT Webes Munkacsoportjának e-mail címére várjuk:
mhgt-munkacsoport@googlegroups.com

Szívből reméljük, hogy Archívumunk idővel érdemben hozzájárulhat a történeti segédtudományok művelőinek munkájához, és az MHGT múltjának feltárásához, megismertetéséhez is!

Kutatótársi üdvözlettel:

Benke Tamás
(MHGT, pénztárnok;
az MHGT Webes Munkacsoportjának tagja,
az MHGT Archívum ötletgazdája és fejlesztője).

(Kelt: Verőce, 2023. április 8.)


2. Keresés

Az alábbi keresőmező, a Google keresőmotor használatával végez szöveges keresést, az MHGT Archívum oldalon.

FIGYELEM! A keresési funkció korlátozott: az csak az oldalon megjelenő szövegre vonatkozik. A hivatkozott weboldalak, digitalizált források teljes szövegében való keresés, ezzel a keresővel nem lehetséges!


3. Legutóbbi frissítés

A weboldal legutóbb frissítve: 2023. április 8. Szombat.


4. „Cantio Alia”

Pettkó Zsigmond: Cantio Alia

Gondolkodjál, szegény magyar, végre hová léssz?
Ez világ, ki mint egy tenger, téged megemészt,
Rakva hálóval és tőrrel majdan békerít,
S onnat régi szabadsághoz soha már nem térsz!

Serkenj fel mély álmaidbul, vigyázz magadra,
Mert sok idegen nemzet jött bé az Országra,
Az kinek lehettél volna azelőtt ura,
Maga jobbágyivá tészen majd nemsokára!

Régi jó vitéz eleid olyanok voltak,
Hogy világbíró Sándorral követ is hánytak,
Ellenségtül az országot megoltalmazták,
Jó hírt s nevet magok után igazán hagyták.

Nem szántak szabadságokért vért kiontani,
Nemzetéért, Hazájáért bátran harcolni,
Az ki akart nemességet akkor szerzeni:
szemtül-szemben ellenséggel bajt kellett víni!

Nemesség-levele épült jó vitézséggel,
Az címerét karddal írták, szép piros vérrel,
Annak pecsétjét megnyomták hírrel és névvel,
Sokan értük megfizettek fejek-vétellel!

Kevés Magyar találkozik, ki azt akarná,
Hazájának szabadságáért hogy fegyvert fogna;
Régi nemes-levelét megújítaná,
hogy még egyszer szegény magyar vérszemet kapna!

Az régi paraszt-példákban szokták mondani:
Egyenetlen jármú tulkon nehéz szántani!
Az mely ország egymástul kezd elhasonlani,
Nincs reménység megépüljön, el kell romolni!

Szükség volna, ki országnak leveszi zsírját,
Sok számtalan juhainak nyíreti gyapját,
Kétszer fejős tehenének gyűjteti vaját,
Hogy még egyszer vitéz módra forgatná kardját!

Fegyver helyett inkább rántja teli erszényét,
De nem azért, hogy végekre osztaná pénzét,
Avagy rabot szabadítana az nagy Istenért:
Hanem annak, ki reá ad jó interest.

Szálljon még Magyar Nemzetre egyszer oly idő,
Hogy ne légyen ellenségtül ő tanács-kérdő,
De sőt inkább légyen országa-védő,
Rajta hatalmat vehessen, mint csirkén az ölyv!

Ki-ki immár vegye elő éles fegyverét,
Koronáért, Igaz Hitért, az Szabadságért,
Hírünkért, Nemzetségünk maradásáért,
Ne kímélje vérontástul erős karjait!

Mint az sólymok galambokat midőn csapdossák,
Vitézek is tigris-módon úgy harcoljanak,
Rézdobokat, trombitákat megfújassanak,
Henyélésnek békét hagyván, ahhoz lássanak!

Magyarázat:

Archívumunk jelen nyitóoldalának tetején, a Radvánszky-kódexből vett részlet látható. Tisztelgés ez az MHGT alapítója és első elnöke, radványi és sajókazai báró Radvánszky Béla emléke, valamint a Radvánszky-család sok százados múltja, jelentősége előtt.

A br. Radvánszky-család címere

A Radvánszkyakat a magyar történelem és kultúrtörténet lapjain egyaránt megtaláljuk. A protestáns vértanút, Radvánszky Györgyöt, 1687-ben Caraffa pribékjei Eperjesen elevenen megsütötték és kínzó vasakkal marcangolták, majd a megkínzottat mocskos tömlöcbe dobva hagyták meghalni. Azután holttestét nyilvánosan meggyalázták: jobb kezét levágták, testét kötéllel fellógatva, fejét is lecsapták, végül felnégyelték. Fia, János kérte, hogy apja testét tisztességgel eltemethesse, de még ezt is megtagadták tőle. „Azt mondják, hogy titkon Szinyén temették el.” [Lásd: Radvánszky László: A Radvánszky család története 1738-ig. (Sajókaza, 1905.) 30. oldal.]
(Nota bene: A magyarországi főhatalomnak már az akkori bitorlói is rettegtek, annak a gondolatától is, hogy a jó Magyar Hazafiak sírja esetleg a későbbiekben zarándokhellyé válhat.)

A családból a vértanú fia, János, II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek titkos tanácsosa, erdélyi teljhatalmú megbízottja, a Magyarország szabadságának helyreállítására szövetkezett Rendek kincstartója és Zólyom vármegye főkapitánya volt.

Az ő fia, László, mint klasszikus műveltségű nemes úr, 1754-ben megírta a Radvánszkyak történetét – ezáltal mintegy bevezetve a magyar irodalomba a tudományos értékű, hiteles alapokon nyugvó családtörténeti monográfia műfaját.

Szinnyei József adatai szerint nem kevesebb, mint tizenegy Radvánszky volt, aki – szépirodalmi és/vagy tudományos szintű – irodalmi tevékenységet folytatott. Így, vitézi érdemeik dacára is elmondható, hogy a Radvánszky-család tagjai Hazájukat elsősorban szellemi téren szolgálták.

br. Radvánszky Béla

Még a magas műveltségű Radvánszky-család tagjai közül is kiemelkedik br. Radvánszky Béla, aki koronaőr és Zólyom vármegye országgyűlési képviselője volt; tudományos téren pedig mint művelődéstörténész, akadémikus, és főként: mint az MHGT alapítója s első elnöke érdemel kiemelt méltánylást. Fő műve, „Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században” címmel, három kötetben jelent meg, 1879 és 1880 között. Székhelyén, Sajókazán könyvtárat alapított, és fiatal történészekből [Baros Gyula irodalomtörténész (1876–1936), Dézsi Lajos irodalomtörténész (1868–1932), Rugonfalvi Kiss István történész (1881–1957), Szentpétery Imre történész (1878–1950), Závodszky Levente történész (1881–1398)] kutatócsoportot verbuválva, igyekezett saját családja történetét és levéltári emlékeit, kéziratait is, egy könyvsorozat formájában, részletesen, méltóképpen feldolgozni. Törekvéseinek beteljesítését azonban korai halála meggátolta.

A magyar kultúrtörténet páratlan értékű emlékét, az úgynevezett Radvánszky- vagy Balassa-kódexet, a tudós Radvánszky Béla fia, br. Radvánszky Kálmán vásárolta meg 1924. január 29-én rokonától, a Radványban élő br. Radvánszky Antaltól, három vagon búzáért. Így jutott a Trianon által elszakított Felvidékről ismét (Csonka-)Magyarországra (Sajókazára) a kódex, mely a kommunista fordulat után az Országos Széchényi Könyvtárba, majd a rendszerváltás után mai őrzési helyére, a budapesti Evangélikus Országos Könyvtárba került. (A sajókazai Radvánszky-könyvtárat – így a kódexet is – br. Radvánszky Kálmán 1949. március 1-jén kelt elvi nyilatkozatával adományozta az evangélikus egyháznak.)

A kiemelkedő jelentőségű kéziratot 1874. augusztus 21-én fedezte fel a zólyomradványi Radvánszky-várkastély könyvtárában Deák Farkas, a Magyar Történelmi Társulat akkor ott időzött küldöttségének tagja. Fontosságát az adja, hogy egyedül ebben a formában (tehát másolatban) maradt fenn Balassi Bálint egykor létezett, „saját kezével írt verseskönyve”, azaz költeményeinek legteljesebb, ciklusokba szervezett gyűjteménye.

Más verseket is fenntartott azonban a Radvánszky-kódex, így a 183–184. oldalon, a Pettkó Zsigmondnak tulajdonított „Cantio Alia” (= „Másik Ének”) címűt; melynek szerzőjéül azért vélhetjük valóban Pettkót, mivel a megelőző verset („Cantio Militaris” = „Vitézi Ének”), a versfők tanúsága szerint, csakugyan ő írta („Petko Seghmond mvnkaia”).

[Vajon e vitézi dalnok Pettkó Zsigmond kései rokona lehetett alsópetőfalvi Pettkó Béla (1863–1942) levéltárnok, egykori MHGT tagtársunk, aki több genealógiai szakmunka szerzőjeként ismert a mai kutatók előtt is?]

Pettkó Zsigmond költeménye – melyet tehát a Radvánszkyak őriztek meg, könyvtáruk rejtekében, számunkra – ma is fontos intelmekkel szolgál; ezért is méltó arra, hogy a kéziratának egy képi részlete, Archívumunk főoldalát díszítse.

Ugyanezen okból, a versnek (az olvashatóság érdekében modernizált) átiratát, teljes terjedelmében, fentebb adtuk – félkövérrel kiemelve azokat a versszakokat, melyeket leginkább megszívlelendőnek gondoltunk, s melyek minket ezen oldal koncepciójának kialakításakor, s kutatómunkánk közben is, inspiráltak.

Legyen áldott azok emléke, akik a Magyar Hazáért fegyvert forgattak!

(Azoké is, akik a tollat forgatták Hazánkért.)

[H. Hubert Gabriella: A sajókazai Radvánszky-könyvtár története (JATE Press, Szeged, 1998.) valamint az Evangélikus Országos Könyvtárban „R 1.662” jelzet alatt található Radvánszky-kódex (digitalizált másolata) alapján írta: Benke Tamás (MHGT, pénztárnok), 2023. április 8-án.]


Pettkó Zsigmond énekét a Kecskés Együttes feldolgozásában is meg lehet hallgatni: